Kiállítás
Az utolsó képsorozatban szereplő személyek első kézből szereztek tapasztalatokat a migráció hatásaival kapcsolatban.
Amint azt a fiúk által tartott embléma mutatja a kép előterében, ezen a csoportképen a férfiak mind Zagorichani-ból származnak: ez a hely volt a bolgár újjászületés egyik központja Macedóniában, az Égei-tenger mellett, melyet „Little Sofia” néven is emlegettek. Az 1903-as ilindeni felkelés óta a település hanyatlani kezdett. A lakók közül sokan Kanadában kerestek menedéket, ahol a 19. század óta rendszeresen telepedtek le idénymunkásként (pechalbari) a régió lakosai. Torontó kedvelt úti cél volt, mivel a bevándorlók a vágóhidakon, a vas- és acélöntödékben is dolgozhattak, és végül gyakran éttermeket, hentesüzleteket és élelmiszer kiskereskedéseket üzemeltettek. Több, a macedón kultúrát ünneplő szervezet jött létre Kanadában, mint például a Napredak Zagorichani Szövetség, mely a képen is látható.
Frank Otto Skeppstedt, feleségével és négy gyermekévell büszkén pózol a kamera előtt.
A kép készítése idején a Skeppstedts-ek (mai néven: Shipstads) Svédországból St. Paul városába (Minnesota) vándoroltak. Frank öntödén dolgozott, de alig tudta a betevő falatot megkeresni a családja számára. Eddie Shipstad – a képen szereplő egyik fiú – mégis az amerikai szórakoztatóipar egyik híressége lett. Minden akkor kezdődött, amikor Eddie Oscar Johnson társaságában korcsolyázott St. Paul-ban a befagyott tavon. Hamarosan már ugrásokat gyakoroltak és felkérték őket jégkorong mérkőzéseken való fellépésre is.
Ebből a tevékenységből született meg 1936-ban az Ice Follies: az első, látvány jégtánc produkció, amely közel 3 évtizeden keresztül virágzott. Eddie Shipstad fia és unokája az alapító nyomdokaiba lépve ugyanezen a néven folytatta a jégshow produkciót.
A kép Ali és Ismail Shurid történetét meséli el.
Ismail tengerész kereskedő 1912-ben indult el Albániából Afrikába Hulusije nevű hajóján, Mikor már a hazaútra szóló rakomány is hajón volt, egy 12 év körüli afrikai fiú könyörögni kezdett Ismailnak, hogy vigye őt magával. A fiúnak nem volt családja és attól tartott, hogy rabszolgasorba kerül. Ismail magával vitte Shkodërbe az okos fiút, akit Alinak hívtak, és feleségével együtt felnelte őt. A portrén Ali már felnőtt emberként látható új családja körében, akiknek új életét köszönhette. Ismail történetét dédunokája Lindita Lohja, osztotta meg az Europeana-val, ő bocsátotta rendelkezésre ezt az értékes családi portrét is.
A testvérek, Erna, Linda és Evald Langerstöm az Észtországhoz tartozó Muhu szigetén nőttek fel, mely a Balti-tengerben található.
1943-ben azonban nyugtalanító üzenetet kaptak, mely arra sarkallta őket, hogy elinduljanak. A 19 éves Evaldot felszólították, hogy álljon be a német hadseregbe. Október 20-án indultak útnak egy 7,5 méter hosszú csónakon, a magasra csapó hullámok miatt nem vették észre távozásukat. Két nappal később érkeztek meg a svédországi Stockholm megyében található Nynäshamn településre. A képen az ikrek, Erna és Linda mosolyognak a fényképészre röviddel az érkezésüket követően muhui népviseletben: kellemes emléke annak az életnek, amelyet hátrahagytak.
A képen Mimmi Zetterström, svéd festőnő látható, aki Stockholmból Párizsba utazott, hogy ott művészeti tanulmányokat folytathasson. Mimmi egyfajta menedékké vált a fiatal svéd művészek számára, számos helyen kiállították képeit, többek között tájképeket a hazájáról. Ezen az önarcképen hátulról látható, festés közben.
E bátorságtól, kalandról és ihlettől áthatott történetek végére érve Mimmi önarcképe azt jelképezi, amit ez a kiállítás céljául tűzött ki: bepillantást nyújt a történelembe, és egyúttal bemutatja napjaink valóságát.