Kiállítás
2008-ban, a díj 20. évfordulójára készülve az Európai Parlament úgy határozott, hogy a díj tekintélyét kihasználva létrehozza a Szaharov-díj közösségi hálózatát, s ezzel tovább erősíti az emberi jogok védelmét. A közösség létrehozásával a Parlament elismerte a Szaharov-díjjal kitüntetetteknek a gondolatszabadság nagyköveteiként betöltött különleges szerepét. Tagjai innentől fogva az Európai Parlamenttel együtt, közösen léphettek fel az emberi jogok védelmezőit támogatva szerte a világon. A közösségnek köszönhetően a díjazottak a történésekkel egy időben reagálhatnak a globális eseményekre: a Covid19-világjárvány közepette például 14 Szaharov-díjas és 62 képviselő nemrég nyílt levélben követelte lelkiismereti foglyok és emberi jogi aktivisták, köztük Szaharov-díjasok azonnali szabadon bocsátását.
A Szaharov-díjasok közössége a Szaharov-díjjal kitüntetetteknek a gondolatszabadság nagyköveteiként betöltött különleges szerepére építve megerősíti az emberi jogi területen folyó együttműködést. Lehetővé teszi a díjazottak és a Parlament számára, hogy a civil társadalom képviselőivel kapcsolatot teremtve közösen lépjenek fel, valamint közvetlen kommunikációs csatornát biztosít mind a díjazottak, mind a Parlament számára az emberi jogi kérdések kezeléséhez. Tagjai rendszeresen tartanak Szaharov-előadásokat az EU különböző pontjain, hogy felhívják a figyelmet az őket foglalkoztató kérdésekre, és nyilvános vitát indítsanak az európai fővárosokban. A közösség konferenciákat is rendszeresen szervez, hogy egy helyen szólaltassa meg ezeket az inspiráló hangokat. A legutóbbi ilyen eseményre 2018-ban, a díj 30. évfordulója alkalmából került sor. A konferenciák világszerte előmozdítják az emberi jogokról szóló vitát, és lehetőséget adnak arra, hogy a hálózat számba vegye az elért eredményeket és azonosítsa az előtte álló kihívásokat.
A közösség lehetővé teszi a díjazottak számára, hogy más, kreatívabb formában is közvetíthessék üzenetüket: egy ezen a hálózaton keresztül létrejött közös kezdeményezés keretében került sor nemrégiben Lorent Saleh, a venezuelai demokratikus ellenzék 2017-ben Szaharov-díjjal kitüntetett tagja „White torture” (Fehér kín) című underground versének audiovizuális bemutatójára. Az előadást az Európai Parlament brüsszeli fedett parkolójában tartották 2020 februárjában, ahol a közönség alámerülhetett egy kifinomult modern „kínzókamra” nyomasztó világába, és a nyilvánosság annak puszta valójában érzékelhette az emberi jogok megsértését.
Az Európai Parlament 2016 óta Szaharov-ösztöndíjakat is odaítél, s ezzel lehetőséget biztosít az emberijog-védők következő generációja számára, hogy a demokratikus változások előmozdításán munkálkodjanak hazájukban. A Szaharov-ösztöndíj minden évben legfeljebb 14, nem uniós országból származó emberijog-védőnek ítélhető oda. A jelenleg több mint 40 országgal fenntartott kapcsolatoknak köszönhetően az ösztöndíj hálózata hatékony platformként szolgál a valódi változást ígéretét hordozó aktivisták számára. Jól illusztrálja ezt egy közelmúltbeli példa, amikor is a Szaharov-ösztöndíjasok nyilatkozatban ítélték el a bahá’í kisebbség iráni üldöztetését, és a nemzetközi közösség támogatását kérték az igazságtalanság elleni fellépéshez.
A Szaharov-ösztöndíjasok egy-egy hetes intenzív képzésen vehetnek részt Brüsszelben, valamint az emberi jogokat és a demokratizálódást előmozdító Európai Egyetemközi Központnál Velencében. Olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyek segítik őket fontos tevékenységük folytatásában. A képzés során a résztvevők bővíthetik az uniós és nemzetközi emberi jogi struktúrákkal, politikákkal és mechanizmusokkal kapcsolatos ismereteiket, és találkozhatnak európai parlamenti képviselőkkel, egyetemi oktatókkal és nem kormányzati szervezetek képviselőivel. Ezenkívül olyan gyakorlati eszközökkel is megismerkedhetnek, amelyek segítik őket a nyilvánossággal való kommunikációban és a támogatási lehetőségek felkutatásában, valamint az emberi jogok védelmezőit gyakran érintő biztonsági problémák megértésében. A program 2016 óta zajlik, és távolról a 2020-as koronaválság alatt is folytatódott. Az ösztöndíjasok így szoros kapcsolatot tudtak fenntartani az Európai Parlamenttel és az országukban működő uniós küldöttséggel.