Kiállítás
A Szaharov-díj 1988 júliusában kidolgozott első szabályzata kimondta, hogy a díjazottat 5000 ECU-nek megfelelő összeggel kell jutalmazni, és hogy állampolgárságtól és lakóhelytől/székhelytől függetlenül bárkit lehet a díjra jelölni. A Parlament ráadásul segített a díjazott írásos műveinek közzétételében is. A Szaharov-díjra való jelölésekhez legalább huszonöt képviselő támogatására volt szükség. Ezután az Európai Parlament Politikai Bizottsága – adott esetben magával Szaharovval konzultálva – három jelöltet terjesztett a kibővített elnökség elé, amely végül kiválasztotta a díj nyertesét. A díjat a Parlament elnöke adta át a nyertesnek a plenáris ülések egyikén. Az évek során a díjjal járó pénzösszeg – a világszerte az emberi jogokért harcolók fontosságát elismerendő – fokozatosan 50 000 euróra nőtt.
De további változások is történtek. A Szaharov-díj szabályzata 2003-ban jelentősen módosult Elmar Brok német képviselőnek, a Külügyi, Emberi Jogi, Közös Biztonság- és Védelempolitikai Bizottság akkori elnökének javaslata nyomán. A díj hatókörének bővítése érdekében a képviselők úgy döntöttek, hogy az az emberi jogok és az alapvető szabadságok, különösen a véleményalkotás szabadságához való jog védelme területén elért kiemelkedő eredményt (szellemi vagy művészi alkotást, szerepvállalást vagy tevékenységet) hivatott jutalmazni.
Ezenkívül odaítélhető a kisebbségek jogainak védelméért, a nemzetközi közjog érvényesítéséért, valamint a demokrácia és a jogállamiság megteremtésére irányuló erőfeszítésekért. Innentől kezdve a képviselőcsoportok is nevezhettek jelöltet a díjra, de az egyes képviselők csak egyetlen jelöltet támogathattak. A Külügyi Bizottság tisztje lett, hogy három jelöltet terjesszen az Elnökök Értekezlete (a Parlament elnöke és a képviselőcsoportok vezetői) elé, amely végül kiválasztja a nyertest. Az Európai Unió bővítései és a képviselők számának növekedése nyomán a jelöléshez immár negyven képviselő támogatása szükséges.
